Ha m�r az a sorsom, hogy darabokra szakadjak, akkor legal�bb annyi �r�m�t akarok cser�ben kisajtolni a pillanatb�l, amennyit csak lehet.
B�rmennyire is er�lk�dtem, hogy ne gondoljak r�, nem az�rt k�zd�ttem, hogy elfelejtsem. �ppen hogy att�l f�ltem - �jszak�nk�nt, amikor a hossz� �lmatlans�gb�l ered� kimer�lts�g lerombolta az �nv�delemre emelt falakat -, hogy elfelejtem, hogy a m�lt kics�szik a kezem k�z�l. Hogy az agyam szita, �s egy napon nem fogom tudni visszaid�zni pontosan a szeme sz�n�t, a b�r�nek h�v�s �rint�s�t, vagy a haj�nak a pontos �rnyalat�t. Azt nem engedhetem meg magamnak, hogy gondoljak r�juk, de elfelejtenem nem szabad �ket. Mert volt valami, amiben musz�j hinnem ahhoz, hogy tov�bb tudjak �lni - tudnom kellett, hogy l�tezik valahol. Ez minden. Minden m�st el tudok viselni. Felt�ve, hogy � l�tezik.
Mit mondjak m�g, hogy higgy nekem? Nem �lmodsz, halott sem vagy. Itt vagyok, �s szeretlek. Mindig is szerettelek, �s mindig is szeretni foglak. Mindig r�d gondoltam, magam el�tt l�ttam az arcod minden pillanatban, am�g t�vol voltam. Amikor azt mondtam, hogy m�r nem akarlak, az a legs�t�tebb szents�gt�r�s volt.
K�ts�gbeesetten megpr�b�ltam addig ny�jtani, csavargatni az igazs�got, m�g �gy el nem g�rb�lt, hogy m�r hazugs�g lett bel�le.
Minden egyes l�legzet f�jt �s �getett - mintha az el�bb s�rolt�k volna v�gig ac�lforg�ccsal a l�gutaimat. De l�legeztem. �s majd megfagytam. Kismilli� �les, jeges v�zcs�pp z�porozott az arcomra �s a karomra, amit�l egyre hidegebb lett.
A szerelem er�t ad valakinek, hogy �sszet�rj�n t�ged. �n helyrehozhatatlanul �ssze voltam t�rve.
A sz�vem vadul kalimp�lt, a v�rem forr�n l�ktetve, sebesen �ramlott az ereimben. A t�d�m csordul�sig telt a b�r�b�l �rad� �des illattal. Mintha az az �ress�g sose lett volna. Hib�tlan eg�sz voltam - nem gy�gyult, hanem ink�bb "soha-meg-nem-sebzett".
Ide-oda sodr�dtam �bers�g �s �lom k�z�tt, de mindig �jra visszas�ppedtem az �ntudatlans�gba.
S�t�t minden, mint sz�rk�letkor egy bor�s napon, csak egy kev�s f�ny dereng, hogy l�ssam, nincs semmi l�tnival�. �n pedig ott rohanok �ttalan utakon a hom�lyban, �s csak keresek, keresek, keresek valamit, egyre k�ts�gbeesettebben. Ahogy m�lik az id�, pr�b�lok gyorsabban futni, de ett�l csak m�g �gyetlenebb�l csetlek-botlok... Azt�n mindig elj�n az az �lomb�li pillanat - �s hi�ba �rzem, hogy k�zeledik, m�gse tudok soha fel�bredni, miel�tt utol�rne -, amikor m�r nem eml�kszem r�, mit is keresek. Amikor r�j�v�k, hogy nincs is itt mit keresnem, hogy nem fogok tal�lni semmit, hogy soha nem is l�tezett semmi m�s, csak ez a kietlen, kihalt erd�, �s soha nem lesz semmi m�s... semmi, de semmi.
Ma �jszaka az �g teljesen s�t�t. Tal�n ma �jjel egy�ltal�n nem is vil�g�t a hold - holdfogyatkoz�s van, vagy �jhold. �jhold... �sszeborzongtam, pedig nem is f�ztam.
�gy �reztem, mintha egy r�m�lom fogs�g�ba estem volna, egy olyanba, amelyben m�g akkor is k�nytelen vagy futni, amikor tudod m�r, hogy v�ged, de a l�baid m�gsem mozognak el�g gyorsan.
Jacob eg�sz egyszer�en sug�rz�an der�s term�szet, �s ezt a vid�ms�got �gy hordja mag�val, mint valami aur�t. Megosztja mindazokkal, akik el�g k�zel ker�lnek hozz�. Mint a Nap, meleget sug�roz minden vonz�sk�r�be ker�lt bolyg�ra. Nem sz�nd�kosan, hanem mert a term�szet�b�l fakad, egyszer�en ilyen. Nem csoda, ha alig v�rtam, hogy viszontl�ssam.
Meg�g�rem, hogy ez az utols� alkalom, hogy l�tni fogsz engem. Nem j�v�k vissza. Nem foglak megint kereszt�lvinni egy olyan dolgon, mint ami ez volt. Tov�bb kell �lned az �leted, an�lk�l hogy beleavatkozn�k. Olyan lesz, mintha soha nem l�teztem volna.
Csak b�multam, �s azt k�v�ntam, b�rcsak sose j�nne el a j�vend�. B�rcsak ez a pillanat �r�kk� tartana, vagy ha ez nem lehets�ges, akkor hadd m�ljak el �n is a pillanattal!
M�r sokszor napokra siker�lt megszabadulnom a f�jdalomt�l. Ennek persze �ra volt: a sz�nni nem akar� �rz�ketlens�g. V�laszthattam a f�jdalom �s a semmi k�z�tt, �s �n a semmit v�lasztottam.